Daru madár útnak indul
Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől, Messze hangzik bús panasza délre szálló felhőkből. Majd, ha én is útra kelek, Én még sokkal messzebb megyek, Nem jár arra a madár sem, Nem jut el a sóhajtás sem odáig. Tavasszal, ha a tó partján kék nefelejcs virágzik, Darumadár újra megjön, nem marad el sokáig. De ahová én elmegyek, Ott nincs se tél, se kikelet, Nincs szerelem, nincsen féltés, Nincsen onnan visszatérés sohasem.
