Jávor László
Imádság már az is
Imádság már az is, ha szemedbe nézek,
Könyörögve kérdem: mért lettél a végzet ?
Mért hideg a szíved forró nyári este?
Mért bolyong a lelkem lelkedet keresve ?
Könnyeim utánad miért is peregnek ?
Ilyen bánatosan, ilyen halálosan miért is szeretlek ?
Siratlak az ősszel, temetlek a nyárral,
Elbúcsúzom tőled hervadó virággal.
Hogy ha kikísérlek zokogva a sírig,
Hulló könnyeimtől piros rózsa nyílik.
Keresztfára vésem, drága kicsi szentem:
"Csak én szerettelek, de te soha, soha nem szerettél engem!"
