Szöveg
Kersék János
Cserfaerdő újra zöldül
Cserfaerdő újra zöldül,
Új tavasz kél, madár dalol a lombon.
Új virág van koszorúdban,
Jöjj ki még a gyalogúira galambom.
Búcsúzzunk el, hisz szívednek
Új csillagok integetnek,
Benne új vágyak lángolnak.
Érzem, napom lemenőben
S ott nyugszom a temetőben maholnap.
Ne nézz vissza a múlt nyárba,
Búlakattal van bezárva az ablak.
A párkányát moha födte,
Minek tudnád, hogy mögötte siratlak;
Mert a leány, valamennyi,
Könnyen tudja elfeledni
Illatos tavaszi álmát.
Azt a régi, hervadt rózsát,
Mely nem illik tehozzád, mért sajnálnád?
